Dr. Dudás Ágnes:

A használtszoftver-kereskedelem avagy jogkimerülés illetve jogsértési szankciók a mindennapokban

(Jelen tanulmány megjelenés alatt áll, csak a szerző kifejezett, írásbeli engedélyével használható fel. A lábjegyzetekkel kiegészített változat pdf formában olvasható.)

6. Jogkimerülés online letöltésre

Az alapvető szoftverforgalmazási körökkel kapcsolatos jogi helyzet tisztázódását követően az egyik legvitatottabb téma az online letöltéssel megszerezhető szoftverek átruházhatóságának kérdése lett. A jogkimerüléssel kapcsolatos irodalom szerzőinek egy jelentős része amellett foglal állást, hogy mivel az online forma nem a terjesztés, hanem a nyilvánossághoz való közvetítés lehívásra történő hozzáférhetővé tétel40 kategóriájába tartozik, értelemszerűen nem lehet rá alkalmazni a terjesztési jog kimerülésével kapcsolatos tételt.

A másik oldalt képviselő szerzők álláspontja azonban az, hogy függetlenül attól, hogy az átruházásra tárgyi vagy anyagtalan hordozóval kapcsolatban kerül sor, a végeredmény szempontjából mindegy, hiszen a harmadik személy irányában történő továbbértékesítés mindkét esetében rendelkezésre áll az, az időben korlátlan felhasználási jog, mely a szoftver műpéldány használatára jogosít.41

A szoftver irányelv 4. cikkéhez fűzött magyarázatban olvashatjuk, hogy mivel az irányelv a jogkimerülés tényét a műpéldány első eladásához köti és mivel egy adásvételi szerződés a műpéldány fizikai átadásával kapcsolatos kötelezettség nélkül is megköthető, az irányelv – megfogalmazását tekintve – nyitva hagyja az online jogkimerülés lehetőségét is. Azonban csak az „első másolat” esetében, amely a számítógép merevlemezén került rögzítésre.”42 Blocher álláspontjának továbbgondolása tehát oda vezet, hogy az online letöltött programokkal kapcsolatos terjesztési jog abban az esetben gyakorolható, ha az a hardver környezettel (az ily módon megtestesült, első fizikai hordozóval) együtt kerül értékesítésre.
A problémakörrel kapcsolatos legújabb döntést a Müncheni Tartományi Bíróság hozta.43 Alperes e-mailben reklámozta, hogy egyes Oracle szoftverekre vonatkozóan 39 €-ért felhasználási jogot enged. Ennek menete a következő volt: Nagy tételben (több száz munkaállomásra vonatkozóan) szerzett be alperes felhasználási jogot, majd ezeket közjegyző által okiratba foglalt módon átengedte a vásárlónak. Az ügylet e pontig a későbbiekben ismertetésre kerülő volumen licencek esetére emlékeztet. Martin Grützmacher az eset kapcsán a gépjármű-kereskedés példáját említi, mely szerint teljesen természetes magatartása a piacnak, hogy valaki egy kedvező ajánlat esetében vásárol 100 járművet és (hónapokkal vagy évekkel később) ezek közül egyet értékesít. A gépjármű előállítójának valószínűleg sosem jutna eszébe ezt az ügyletet bíróság előtt megtámadni.44

További érdekessége a jogvitának, hogy jelen szoftverek esetében fizikai hordozó egyáltalán nem állt rendelkezésre, hiszen a felperes a saját műpéldányait online formában, a website-ján adja közre, e formában tehát ellehetetleníti a szigorúan vett „műpéldány” átruházását. Az alperesi védekezés szerint a technika fejlettségének ezen foka (amely lehetővé teszi a szoftverek letöltését) nem vezethet oda, hogy a terjesztési jog kimerülésével kapcsolatos jogot a felhasználó elveszítse. A bíróság végül, hosszas mérlegelést követően, az eset körülményeire tekintettel (hiányzott a műpéldány, illetve a bíróság aggálya miatt, mely szerint az eljárás a tömegesen elnyert szoftverlicencek felosztásához, elaprózódásához vezethet) a felperes keresetének adott helyt. Az ítélettel kapcsolatosan több kritikai élű szakvélemény is megjelent. Az egyik – a már idézett – Grützmacher féle álláspont szerint a bíróságnak alapvetően a licencek terjesztési módjait kellett volna elsőként megvizsgálnia: az egy munkaállomásra vonatkozó licencet, majd a volumen licenceket és a hozzájuk kapcsolódó kedvezmények elemezésekor szintén felveti a megfelelő díjazás kérdését.45 Magával az online forgalombahozatallal kapcsolatosan tett észrevétele, hogy a bíróság döntése – amennyiben ez felsőbb fórumokon is megerősítést talál majd – mindössze oda vezet, hogy a vállalati tanácsadók majd arra törekednek, hogy ne online formában jussanak hozzá a licencekhez és szoftverekhez, míg a szoftvergyártók elsődleges érdeke, hogy a programokat online módon tegyék hozzáférhetővé, így üresítve ki a jogkimerüléssel kapcsolatos szabályt.
Szintén érdemes kitérni Thomas Hoeren46 észrevételeire, aki az online átruházással kapcsolatban „arany középútnak” látszó megoldásként azt javasolja, hogy a jogkimerülés törvényi szabályai azon esetekben kerüljenek (analóg) alkalmazásra, melyekben az eset egyedi elbírálás alkalmával nyilvánvalóvá válik, hogy az online átruházási cselekmény funkcionálisan egyenértékű a másolat fizikai hordozón történő terjesztésével. A másik analógia alkalmazása, – melyre szintén Hoeren hívja fel a figyelmet – a bírói ítélet azon pontjával kapcsolatos, melyben az eljáró tanács kimondta, hogy tekintve, hogy a szoftver használata szükségszerűen másolati példányok keletkezésével jár, amelyek azonban jogosulti hozzájáruláshoz kötöttek, a jogkimerülés szabályainak alkalmazása mellett sem lenne lehetősége [a felhasználónak] az online módon letöltött szoftverek jogszerű futtatásának; ha azonban a szerzői jogi törvény által biztosított lehetőséget vesszük alapul,47akkor megállapítható, hogy a szerző kizárólagos joga nem terjed ki a szoftvert jogszerűen megszerző személy által végzett többszörözésre, amennyiben ez a szoftver rendeltetésével összhangban áll. Tekintve, hogy az online értékesített, és letöltésre bocsátott szoftverek esetében a futtatáshoz szükséges többszörözés mindenképpen rendeltetésszerűnek tekinthető, és ha a jogkimerülés elvének analóg alkalmazását az immateriális műpéldányra vonatkoztatva is elfogadjuk, akkor a jogszerű szerzéssel kapcsolatosan sem maradnak aggályaink.

7. Jogkimerülés volumen licencek esetében

2006. október 18-án látott napvilágot a Hamburgi Tartományi Bíróság előtt 315 O 343/06 ügyszámon a Microsoft és a UsedSoft között folyamatban lévő per első fokú ítélete.48 Az ítélet kimondja, hogy: „az egyes Microsoft szoftver-licencek adásvétele illetve az átruházása, melyek korábban volumenlicenc szerződések keretében, mint például: select-szerződések kerültek megadásra, a Microsoft hozzájárulása nélkül is érvényes.” 49 A hamburgi testületnek a szoftver immateriális átadásával kapcsolatosan sem voltak aggályai. Álláspontja szerint, amennyiben az immateriális átruházás a fizikai átadás helyébe lép, úgy erre tekintettel az immateriális műpéldányra vonatkozóan kell a jogkimerülésnek bekövetkeznie.50 Megállapította továbbá, hogy a volumen licencek esetleges felosztása a jogkimerülés szempontjából semmilyen jelentőséggel nem bír. Ugyancsak hangsúlyozta a bíróság, hogy a Microsoft által a licencben foglalt, a terjesztési jogot korlátozó rendelkezések érvénytelenek, azokra érdemben hivatkozni a törvény rendelkezéseivel szemben nem lehet.

8. A használt- és használatlan szoftver kereskedés hatása

Két alapvető kategóriát kell elhatárolnunk, amennyiben a másodkézből történő szoftverkereskedést említjük. Meg kell különböztetnünk azokat a korábban volumen licenc néven említett szoftvereket, amelyek esetében az adott felhasználó a számára nem szükséges „maradék” szoftvert illetve az ezekhez kapcsolódó felhasználási jogot bocsátja áruba. Ezeket a szoftvereket soha senki nem használta, sem az eredeti jogosult által történt forgalombahozatal alkalmával, sem az azt követő értékesítésig senki nem telepítette őket hardver eszközre. Ezek egyszerűen „többletként” keletkeztek egy költségracionalizáló beruházás alkalmával.

A másik esetben a használt szoftverek tipikusan olyankor kerülnek értékesítésre, ha a vállalkozás, vagy akár magánszemély szoftvercsomagot vagy esetleg beszállítót vált. Ez összefügghet a hardver eszköz cseréjével – pl. Apple terméket vásárol, amelynek saját (a gyártó által fejlesztett) operációs rendszere van.

8.1. Használatlan szoftverek

Vegyünk egy példát: Az egyik szoftverház a következő akciót hirdeti meg: 1 db szoftver 100.000,- forint, 10 db szoftver 900.000,- forint, 100 szoftver 5.000.000,- Az élelmes vásárló abban az esetben is az utolsó akciós terméket fogja választani, ha neki magának csak 58 felhasználóra vonatkozóan kellene a felhasználási engedély, hiszen a másik megoldás szerint 6x900.000,- azaz 5.400.000,- forintot kellene kiadnia. A nyakán marad úgymond 42 licenc, melyeket – ha a korábbi döntés megerősítést nyer, akár egymástól függetlenül is értékesíthet. Természetesen ez nem kötelező. Lehet, hogy sem kedve, sem apparátusa foglalkozni ezzel a fennmaradó tétellel, viszont, ha mégis élnek a kereskedők ezzel a lehetőséggel, az két irányba mutathat: vagy eltűnnek a volumen licencek, vagy másik megoldásként – és a piac eddig (más műpéldányokkal kapcsolatosan kialakult) működése inkább ezt mutatja, az alap szoftverárak lecsökkennek, hogy versenyképessé váljanak.

8.2. Használt szoftverek

Használt szoftver forgalmazásra rendkívül sok alkalom kínálkozik. Az imént említett teljes hardverpark cserétől kezdve egészen odáig, hogy pl. a felhasználó befejezi programozói iskoláit és a grafikus felületet megunva csak parancssorból vezérelt szabad szoftvert hajlandó futtatni a gépén.

Amennyiben megnyílik a használt szoftver piac, lehetővé válik, hogy mások megunt – korábban megfizethetetlennek tűnő – szoftvereihez elérhető áron jussunk hozzá. Kiváltsága a szoftvernek, hogy „használtsága” nem ütközik ki. Nem kopnak el, nem lesznek szamárfülesek benne a kódok.

A jogkimerülés elvének támogatása melletti legfontosabb érv talán mégis az, amely első hallásra hihetetlennek tűnő módon a szoftvergyártók érdekeit is szolgálja. E szerint a használtszoftver kereskedés léte igen jelentős mértékben képes lehet visszaszorítani az illegális szoftverhasználatot.