"A Dr. Dudás Ágnes Ügyvédi Iroda honlapja megjelenésében szépen, tartalmilag is rendezetten, összefogottan bemutatja az ügyvédi iroda tevékenységét. Minden téren eligazítja a látogatót, kiemeli a szakterületét, bemutatja a publikációit, ismeretlenül is választhatóvá teszi az irodát általános polgári ügyekben is, de különösen IT-és szoftverjogi kérdésekben. Az ügyfelek egyből láthatják, hogy az iroda e jogterület specialistája. A honlapnak van egy belső zárt felülete, amelyet az ügyfelek csak regisztráció, belépés után érhetnek el. Általánosságban ilyen zárt felületeken tanácsadást, folyamatos konzultációt lehet folytatni az ügyféllel, ez nem nyilvános, tehát senki más nem láthatja, nem avatkozhat be. Lehet, hogy egyes ügyfelek igénylik a honlap ilyen zárt rendszerű szolgáltatását. Külön ki kell emelni a honlap Online Iroda funkcióját, amelyen e-mail, illetve skype útján is kommunikációs lehetőséget biztosít az ügyfeleknek. Ilyen skype-s alkalmazást máshol még nem láttam..."
Az idézet Dr. Szabó Tibor: Pénz és üzlet az ügyvédi praxisban c. könyvéből származik
Óriások harca - Médiapiac VIII. évfolyam 10. szám
Óriások harca
Iparjogvédelmi csaták
Egyre többször hallani arról, hogy különböző technológiai cégek iparjogvédelmi perekkel, többek között szabadalmakra vagy formatervezésiminta-oltalomra hivatkozva próbálják ellehetetleníteni konkurenseiket. Ez történt nemrégiben példának okáért az Apple és a Samsung perében, aminek következményeként Németországban – egyelőre ideiglenesen – be kellett szüntetni a Samsung egyes készülékeinek értékesítését. De kölcsönösen perli egymást például a Nokia és az Apple, és az utóbbi cég a Google-lel is jogvitában áll. A tét sok-sok milliárd dollár, illetve a technológia fejlődése. Dr. Dudás Ágnes ügyvédet arra kértük, válaszoljon a téma kapcsán felmerülő legfőbb kérdésekre.
Mostanában lett ennyire népszerű eszköz a szabadalmakhoz nyúlni a konkurencia ellehetetlenítése érdekében, vagy ez eddig is így volt, és csak az átlagembernek nem tűnt fel?
Ennyire kiélezett szerintem sem volt mostanáig a helyzet. Robbanásszerűen megnőtt a szabadalmak száma az elmúlt években. A technológiai fejlődés következményeként számtalan dolog ma már apróságnak tűnő részleteken múlik, egy-egy feltalálói ötlet nem lesz olyan látványos, mint amikor régen feltalálták a gőzmozdonyt vagy valami hasonlót. Mivel párhuzamosan zajlanak a fejlesztések a cégeknél, hatalmas verseny van. Ez egyébként az óriások harca, mert a kis- és középvállalatok, főleg magyar viszonylatban, ritkán tudnak megfizetni egy nemzetközi szabadalmi eljárást és az egyes szabadalmak éves fenntartási díját, nem beszélve az esetleges jogviták alkalmával kerekedő perekről.
Mennyi pénzről van szó?
Nagyon változó, hiszen attól függ, hogy milyen oltalmi körről beszélünk, és hány országra vonatkozóan kívánnak szabadalmat bejelenteni. Az iparjogvédelem nem csak szabadalomból áll, mert része még a védjegy, a formatervezésiminta-oltalom is, illetve vannak egyéb iparjogvédelmi oltalmi formák is, de főleg az előbbiekről hallunk a napi sajtóban mostanság. Létezik ezzel kapcsolatosan két új piaci viselkedésforma is, amely a 21. században alakult ki. Egyrészt megfigyelhetjük, hogy cégek komplett szabadalmi portfóliókat vásárolnak meg, illetve adnak el (gondoljunk csak a Motorola Mobility felvásárlására, amely esetben szintén hatalmas értéket képvisel, hogy a vállalat komoly múlttal rendelkezik telefongyártóként, és ehhez kapcsolódóan 17 ezer bejegyzett és nagyságrendileg hétezer bejegyzés alatt álló, főként mobilos szabadalma van); a másik érdekesség, hogy megjelentek a kifejezetten szabadalmi csatározásokra szakosodott cégek. Ezeknél nincs valós termelés, így velük nem is lehet alkut kötni szabadalomkiváltásra, úgyhogy aki ilyen „szabadalmi troll” portfólióját sérti meg, csak díjfizetéssel szabadulhat…
A Samsung–Apple-vita többek között azért is különleges, mert elsősorban formatervezésiminta-oltalomról szól, és csupán másodsorban szabadalmakról. A Németországban zajló eljárásban például csakis a megjelenési forma, a külalak képezi a jogvita központi elemét, a Hollandiában folyó eljárásban ugyanakkor szabadalmakról is vitáznak (sőt, ott csak szabadalommal volt kapcsolatos az ideiglenes intézkedésben az elmarasztalás).
Ha például az Apple kitalál egy új terméket, akkor hol érdemes azt levédetnie, hogy ne tudják utána ellopni? A világ valamennyi országában védelmet kell kérnie?
Három nagy szabadalmi régió létezik, az amerikai, az európai és a japán, és ezek közül az európaiban vannak a legszigorúbb szabályok, mert míg például az Európai Szabadalmi Hivatal nem jegyez be szoftverszabadalmat, a japán és az amerikai igen. Az Apple feltételezhetően az amerikai modell szerint fogja a bejelentést megtenni, aztán kéri majd a nemzetközi kiterjesztést. (Nemzetközi eljárásnál az egyes államok hivatalai maguk folytatják le az eljárást, míg a közösségi oltalmakról központilag döntenek.) Jelen esetben az Európai Unióra vonatkozóan van az Apple-nek közösségi formatervezésiminta-oltalma.
Sok időbe telik egy-egy ilyen oltalom bejegyzése?
Ez változó. A határidőket minden iparjogvédelmi eljárás esetében jogszabályok rögzítik. A formatervezésiminta-oltalom bejelentése és a védjegybejelentés például jóval gyorsabban zajlik, mint a szabadalomé.
Úgy tudom, hogy szabadalmak esetében a bejelentéstől számított akár másfél évig is titokban maradhat maga a bejelentés. Ez alatt a várakozási idő alatt már piacra dobhatja a gyártó az adott terméket?
Igen, van ilyen. A szabadalmaknál a titok fontos elem, a szabadalmas onnantól fogva, hogy a bejelentést megtette, már bármit csinálhat, és természetesen arra fog törekedni, hogy minél hamarabb gyártani kezdje a szabadalma tárgyát, ezzel tud ugyanis szert tenni piaci előnyre. A szabadalmakat – kevés kivételtől eltekintve – nyilvánosságra fogják hozni, tehát az egész bejelentési dokumentációt megismerheti az érdeklődő, hiszen ez már részévé vált az úgynevezett technika állásának.
Ha valaki például levédette a kólát, akkor egy másik cég másfajta kólát már nem is gyárthat? Mennyire kell ilyen esetben egyedinek lenni? És hogyan tartják mégis titokban a receptet?
A kóla tipikusan olyan termék, amelynek receptjét mint know-how-t tudomásom szerint sohasem szabadalmaztattak. A Pepsi- és a Coca-Cola valószínűleg elsődlegesen know-how védelemmel, valamint védjegyoltalommal rendelkezik, nem szabadalommal. Az elérhető iparjogvédelmi lehetőségek közül mindenki a számára éppen legjobbat próbálja kiválasztani.
Mi a helyzet a formatervezéssel? Itt van előttem egy diktafon, amellyel a beszélgetésünket rögzítem. Téglalap formájú, ahogy a világban számtalan más eszköz is, akár a mobiltelefonok többségét is említhetném, amivel tévesztették már össze a készülékemet. Mikortól válik ez eredetivé és levédhetővé, és mikor lehet azt mondani, hogy ez valójában csak egy telefon koppintása?
A formatervezésiminta-oltalom bejelentésekor mindenképp be szokták nyújtani a fotókat, rajzokat tartalmazó dokumentációt, tehát nem abból áll az oltalmi igény, hogy leírom: az eszköz 3×3 centi és kék színű, ennél sokkal-sokkal pontosabb meghatározásra van szükség. Ezzel külön szakértők foglalkoznak (elsősorban szabadalmi ügyvivők és iparjogvédelmi szakjogászok).
Igen, ezt láttuk is az Apple–Samsung-háborúban, ahol az előbbi cég a képekkel trükközött a bírósági eljárás során.
Hát igen, érdekes, hogy ennek nem lett visszhangja… A közösségi rendelet egyébként úgy szól – de hasonlót mondanak ki a tagállami törvények is –, hogy a termék egészének és részének megjelenését tekintve világviszonylatban újnak és egyéninek kell lennie. Az oltalomképes tehát, ami egyedi külső jellegzetesség, és nem kizárólag a műszaki rendeltetés következménye.
Tényleg nagy a különbség például a Samsung Galaxy S II és az Apple iPhone között, külsejét tekintve és működésében ugyan nagyon hajaz a dél-koreaik készüléke az iPhone-ra, de a Galaxy pluszfunkciókkal rendelkezik, illetve sok szempontból többet tud, mint az almás logójú cég terméke. Ezen a ponton pedig felvetődik, hogy nem gátolja-e a fejlődést, ha nem lehet valamit továbbgondolni, továbbfejleszteni?
Az ötletek önmagukban nem védettek. Amiről most beszélünk, az a megjelenés, a termék külső megvalósulása, dizájnja. Leegyszerűsítve a formatervezés az, ahogy kinéz, a szabadalom pedig az, ahogy működik a termék. Ezen belül, hogyha a technológia hamarabb eljut arra a szintre, amelyre az adott cég kutatómérnökei, akkor az adott eljárást nem fogja tudni a vállalat szabadalmaztatni, illetve hogyha hamarabb megjelenik egy olyan dizájn, amelyet egyébként ők is használtak volna, akkor azt nem fogják tudni formatervezési oltalom alá helyeztetni. Zseniális volt például, hogy a Samsung a perben évekkel ezelőtt készült sci-fiket vett elő, mert ezekben már látszottak hasonló készülékek (táblagépek).
Mindenesetre az iparjogvédelmi kérdések mellett ott van még a versenyjogi vonulat is. Annak, hogy egy fogyasztó meg tudja-e különböztetni a termékeket, azt az érzetet kelti-e a konkurens termék benne, hogy olyan, mintha neki is iPhone-ja lenne, versenyjogi kihatása is van.
Na jó, de bármilyen dolgot le lehet védeni, például azt, hogy a számítógép indulásakor megjelenik egy logó?
Az már hozzátartozik a technika jelen állásához, tehát nem lehet levédeni. Az oltalom feltétele a formatervezésnél az, hogy olyan jellegzetes megjelenésről legyen szó, amely egyedi hozzáadott értéket képvisel, a szabadalmak esetében pedig csak az szabadalmaztatható, ami új, feltalálói tevékenységen alapul, és iparilag alkalmazható. Létezik ugyanakkor egy kör, amely ki van zárva, nem minősül szabadalmazható találmánynak a felfedezés, a tudományos elmélet, a matematikai módszer, az esztétikai alkotás, a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépes program (szoftver) és az információk megjelenítése. Újnak azt tekinti a törvény, ami még nem tartozik a technika állásához. A technika állásához tartozik minden, ami az elsőbbség időpontja előtt írásbeli vagy szóbeli ismertetés vagy gyakorlatba vétel útján bárki számára hozzáférhetővé vált. Tehát ha Dél-Afrikában tartott valaki egy előadást a kacsalábon forgó palota rögzítőelemeiről, azt más már nem szabadalmaztathatja…, vagy ha megteszi, az újdonság hiánya miatt meg lehet támadni. Ezért volt az törekvés a szabad szoftveres érában a nagy szabadalomhalmozó cégek agresszív támadásainak elhárítása érdekében, hogy minden programot, fejlesztést egy központi adattárházban gyűjtsenek, s időbélyegzővel lássanak el, hiszen ez már hozzá fog tartozni a technika állásához, és már nem lesz szabadalmaztatható. Ráadásul ez a technika (ha valaki csak védekezni szeretne) sokkal olcsóbb is, mint sok nemzetközi oltalmat fenntartani.
Mit gondol, a szabadalmak segítik vagy inkább gátolják a fejlődést?
Ezen már nagyon sokat töprengtem, és arra jutottam, hogy a szabadalmi rendszer már kissé elavult, de meg lehetne őrizni a hasznosságát, ha ésszerűsítenék az oltalmi időtartamokat. Jelenleg az általános oltalmi idő húsz év, ez az informatikai, technológiai környezetben beláthatatlanul hosszú. Ahogy a gyógyszerszabadalmak esetében lehetett kivételt tenni, úgy szerintem célszerű lenne ezt az oltalmi időt is megváltoztatni, én három-öt évet tartanék ideálisnak. A gyors technológiai fejlődés miatt a fejlesztésre fordított költségek vagy megtérülnek ebben az időszakban, vagy soha, hiszen utána a találmány lényege elévül. A húsz év túl sok, ennek a kedvezményezettjei azok, akik az iparjogvédelem adta kizárólagossággal vissza akarnak élni.
Ki utasíthatná e húsz év lerövidítésére a szabadalmi hatóságokat?
Az egyes államok jogalkotói. Ehhez persze szükség volna pár előfeltételre. A WIPO (World Intellectual Property Organization) rendszeresen tart globális konferenciákat, ahol a tagállamok elmondják az igényeiket, egyeztetik az irányvonalakat, de ne feledjük, ezeken a rendezvényeken is többnyire a szabadalmi hivatalok képviselői vesznek részt, akiknek ez a rövidítés közvetve sem áll érdekükben, hiszen egy-egy szabadalom fenntartási díja az évek folyamán fokozatosan emelkedik.
Mi lehet ennek a mostani őrületnek a vége? Tényleg be fogják tiltani a Samsung bizonyos eszközeit, vagy ez csak átmeneti helyzet, amely rendeződni fog?
A formatervezési részen egészen biztosan fognak tudni segíteni, ha szükséges: változtatnak egy kicsit a dizájnon, a készülék iPhonéhoz hasonló működése miatt pedig valószínűleg nem lehet igazán baja a Samsungnak. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a düsseldorfi és a holland döntés, illetve ezek folytatása. A düsseldorfi tartományi bíróság előtt még közel sem lesz a vége az ügynek.
A szeptember elején rendezett IFA nemzetközi kiállításon mindenesetre a Samsung meglehetősen óvatos volt, nem tette közszemlére támadott termékeit. A mostani peres ügy egyébként Németországban akár évekig is elhúzódhat, a végére a vitatott készülékek talán már a piacon sem lesznek. Az egész tehát azon múlik, hogy ideiglenes intézkedésből mennyit tudnak elérni az Apple jogászai. A vége így is, úgy is egy hatalmas kártérítési per lesz: vagy a Samsung indítja, mert kiderül, hogy nem volt jogszerű a letiltás, vagy az Apple, ha jogerősen kimondják, hogy jogsértőek a Galaxy Tabek.
Névjegy
Dr. Dudás Ágnes 1998-tól a Bibó István Szakkollégium tagja volt, 2003-ban egy évet a berlini Humboldt Egyetemen töltött, a szerzői és szoftverjogi terület tanulmányozásával. 2004-ben diplomázott az ELTE jogi karán. Szakdolgozata elnyerte a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Szerzői Jogi Fórum Egyesület által meghirdetett Apáthy-díjat. Iparjogvédelmi szakjogász, a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem PhD-hallgatója, jogi informatika szakirányon.
Szerző: Szalay Dániel