Egy nap felhívott egy férfi, hogy szeretne időpontot kérni egy különleges ügyben, amiben mindneki hozzám irányította. Aztán beállított az irodába egy könyvvel, amit 1975-ben adtak ki utoljára és azt mondta, hogy ez volt fiatalkorában a kedvenc regénye, szeretné kiadni újra, de nem találja a szerzőt és segítsek neki.

Kiderült, hogy az ismert helyeken (Szerzői Jogvédő Hivatal) már próbálkozott, de ők nem tartották nyilván az írót.

Elvállaltam az ügyet, mert szertem a kihívásokat. Megpróbáltam a google-ben információkat találni, a születési időt és helyet megleltem egy online könyvtárban.
Ebből arra következtettem, hogy az író már elhunyt és nekünk most az örökösöket kell megtalálni illetve az akkori kiadót, hogy nyilatkozzon, milyen jogokat vett meg. A korábbi kiadó jogutódja szerencsére nem volt jogosult.

Innentől fogva tehát egy magánszemélyet kellett keresni.

Az egyszerűbb eset az lett volna, hogy a szokásos eljárással a szabadalmi hivatalhoz fordulok és kérem az “árvaművek” szerinti jogosítást, de szerettem volna, ha a jogdíj a tényleges örökösnek jut és nem a Magyar Államnak.

További kutatással rájöttem, hogy az író egy budapesti általános iskolában volt igazgató, mielőtt nyugdíjazták. Felhívtam az iskolát és a könyvtárost kértem, aki megerősített ebben és elmondta, hogy kiállítást is rendeztek a tiszteletére, illetve megtudtam azt is,
hogy a szerző 1989-ben tényleg elhunyt és valószínűleg a leánya örökölt.

A következő feladat az illetékes közjegyző megtalálása volt, aki anno a hagyatéki eljárást lefolytatta. Ez általában a halál helye és az időpontja alapján határozható meg.

Kiderítettem tehát, hogy az úr nem az otthonában, hanem kórházban hunyt el, viszont a közjegyző, aki anno az ügyet intézte már nem praktizált.

Az utódjától megszereztem az eredeti hagyatékátadási iratok másolatát, amely szerint a szerzői jogokról nem rendelkeztek. Ezek után meg kellett keresnem az önkormányzatot, hogy utólag vegye hagyatéki leltárba a szerzői műveket (4 könyv) és jelentse le a
közjegyzőnek, aki át is adta az örökösnek... vagyis átadta volna, de az örökös Dél-Amerikában szintén eltünt, így helyette mégis csak a Magyar Állam örökölt.

Bár ebben az esetben csak a kiadási szerződés szerinti díjat kellett megfizetnie az ügyfelemnek, az árvaművi eljárás költségét nem.

Ezek után a kiadói szerződést is elkészítése már gyerekjáték volt.

És az ügyfél azóta is Sherlocknak szólít. Legutóbb küldött egy másik fura esetet – amivel évek óta bajlódtak -, de azt pár óra alatt megoldottam.