Dr. Dudás Ágnes Ügyvédi Iroda

ACTA - tények és talányok

A Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodással kapcsolatos jogi állásfoglalás

Olvasom a híreket a neten, a facebookon, a portálokon, az erre létrejött oldalakon és úgy tűnik valóban, mintha itt holmi X- ACTA- ról lenne szó. Elképesztően titkos tartalmakkal, amikről csak beavatottak tudhatnak ezt-azt, a többieknek pedig el kell hinniük, hogy amit ők olvastak és értelmeztek, az az igazság.

A témával kapcsolatos jogászi írásokat (mert szerencsére vannak azért megszólaló szakértők is) mintha nem látná meg senki.

A Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás szövege – ez az ACTA teljes neve - nyilvános és köszönettel a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (a továbbiakban: SZTNH) magyarul is olvasható. Záró rendelkezések nélkül alig 20 oldal... nem mondom, hogy egy Rejtő Jenő, de az adójogszabályoknál mindenképpen olvasmányosabb, jól tagolt és kereshető. Mi kell még? Valószínűleg szükség lehet a megfelelő értelmezéshez egy elvégzett jogi egyetemre, de legalábbis az alapvető jogi jártasságra polgári, büntető, eljárásjog és nemzetközi közjog témákban. Ezek azért fontosak, mert az ACTA tele van a „felek” nemzeti jogrendszerére való utalásokkal.

Van pár – az index.hu-n, origón, hvg-ben is megjelent – téves alaptétel, amit megpróbálok tisztázni itt. Érdemes emellett elolvasni még SZTNH és Kalóz Párt véleményeit valamint egy, az utóbbival kapcsolatos reakciót . Ezek szólnak közérthetően a részletkérdésekről (a félreértés elkerülése végett, magam is a jogi álláspontokkal értek egyet). Illetve fontos figyelni az egyes cikkekben használt hivatkozások dátumára is, hiszen az ACTA szövege sokat változott és a hivatkozott kritikák közül néhány olyan részleteket elemez, amelyeket a végleges szöveg nem tartalmaz.

Az ACTA célja

A megállapodás célja, hogy visszaszorítsa a hamisított és kalóz áruk, valamint a jogsértő anyagok forgalmazásával összefüggő szolgáltatások elszaporodását és kezeli a szellemitulajdon-jogok megsértésének problémáját olyan megoldás keresésével, amely „egyensúlyt teremt az érintett jogosultak, a szolgáltatók és a felhasználók jogai és érdekei között”. (Preambulum) A sajtóban ezzel kapcsolatosan mostanában ellenőrizetlenül megjelent anyagok pontatlanok, és csúsztatásokon alapulnak.

Ahogy egy-egy ezzel kapcsolatos cikk sorait olvasom, szinte biztos vagyok benne, hogy az írójuk nem vette a fáradságot, hogy átrágja magát az ACTA-n... Persze arról írni, hogy az ACTA által támasztott elvárásoknak Magyarország hatályos jogrendje megfelel és ezzel kapcsolatosan változtatások nem várhatóak nyilván nem olyan érdekes, kevesebb olvasót vonz. De hát mit tegyünk, ha ez az igazság?

Az ACTA-ban szereplő valamennyi elvárásnak megfelelünk, vámszabályozási, büntetőjog és kártérítési területen is.

A szólás és alkotás szabadsága

Az egyik legkedvesebb könyvem Laurence Lessig Szabad kultúra c. írása. Szeretem ezt a könyvet, mert nagyon jól szemlélteti a jelen kor szerzői jogi kihívásait. Meglehetősen komoly feladat összehangolni a felhasználói és jogosulti (ide értve többek között most minden filmstúdiót, kiadót, zenészt és színészt is) érdekeket. Vannak amerikai példák, amikor ez nem sikerült. Minden államban vannak olyan – nem csak a szerzői jog körébe tartozó - döntések, amelyek megosztják a közvéleményt. (Hazánkban most éppen ilyen – többek között - Geréb Ágnes ügye).

Azért, hogy születik pár „rossz” döntés, nem feltétlenül a jogrend a hibás. Ez nem egy tökéletes világ.

Az tény, hogy a szerzői jog komótos és nehezen követi a technológia változását és meg kellene találni – érdemi egyeztetésekkel és kommunikációval – közös irányokat, amely felé fejlődni lehet.

De ez sem változtat azon a tényen, hogy amiről az ACTA szól (a kereskedelmi mértékű, engedély nélküli felhasználás szankcionálása), annak jelenleg helye van.

Lessig írja a „Kalózkodásról” szóló fejezet legelején az alábbiakat:

„A szerzői jogi védelem alatt álló művekkel való kalózkodás nagyon is létezik. Ennek a kalózkodásnak számos megjelenési formája van. A legjelentősebb a kereskedelmi célú kalózkodás, amikor anyagi haszonszerzésre használják fel engedély nélkül a mások által létrehozott műveket. A védelmére felhozott számos mentség ellenére az ilyenfajta felhasználás helytelen. Ezt senkinek nem volna szabad elnéznie, és a törvénynek meg kellene állítania.”

Az ACTA – jelenlegi szövegével – nem több, mint egy kísérlet erre.

Az adatok bizalmas kezelése

„E megállapodás rendelkezései nem írják elő a feleknek, hogy:
a, olyan információkat szolgáltassanak, szolgáltassanak, amelyek közlése ellentétes a jogszabályaikkal, ideértve a magánszférához fűződő jogok védelméről szóló jogszabályokat, illetve azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyeknek a felek részesei;” (4. cikk)

Az emberek - szerintem - nem azért vonultak az utcára, mert szeretnék, ha védjeggyel ellátott bóvlit vásárolhatnának a sarki üzletben, hanem azért mert félnek. Félnek attól, hogy valaki megfigyelheti az internetezési szokásaikat, valaki rájön, hogy melyik a kedvenc sorozatuk, amit minden hétvégén letöltenek egy megosztó oldalról. Nem hiszem, hogy volt közöttük bárki, akiről tényleg szól az ACTA, aki pl. fizetős FTP szervereket üzemeltet vagy nyilvánvaló jogsértésekhez ad technológiai támogatást.

A magyar szerzői jog szabályai nem változnak az ACTA miatt, sem az esetleges jogsértésekhez kapcsolódó adatszolgáltatási és kártérítési eljárások.

E körben jelenleg sincs egységfront. A jogászok egy része szerint a filmek, zenék esetén csak a megosztás jogellenes, azok letöltése nem. A másik oldal nyilván abból indul ki, hogy valamennyi szabad felhasználás csak addig jogszerű, amíg a jogosult jogos érdekeit nem sérti. Ehhez az ACTA-nak semmi köze, ezt a bírói gyakorlat fogja eldönteni, vagy a technológia meghaladni.

Jogérvényesítés a digitális környezetben

A 27. cikk beszél egyébként erről a digitális világról.

"A felek saját törvényeiknek és rendeleteiknek megfelelően felhatalmazhatják illetékes hatóságaikat arra, hogy kötelezzék a hálózati szolgáltatót, hogy haladéktalanul bocsássa a jogosult rendelkezésére azokat az információkat, amelyek alapján a feltételezhetően jogsértés céljára használt hozzáférés előfizetője azonosítható, amennyiben az adott jogosult védjegybitorlás, illetve szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése miatt megalapozott keresetet nyújtott be, és amennyiben ezek az információk az említett jogok védelme vagy érvényesítése érdekében szükségesek. Ezeket az eljárásokat úgy kell alkalmazni, hogy azok a jogszerű tevékenységeket, többek között az elektronikus kereskedelmet ne akadályozzák, és – a felek nemzeti szabályozásával összhangban – tiszteletben tartsák az olyan alapelveket, mint a szólásszabadság, a méltányos eljárás és a magánszféra védelme."

Ez a pont legalább három fontos – reményeim szerint félelemoszlató – tételt tartalmaz:
1. Az adatszolgáltatást csak folyamatban lévő eljárásban lehet kérni (ha már legalább alapos gyanú merül fel a jogsértésre vonatkozóan). Ez konkrétan azt jelenti, hogy nem lehet „mindenkit” megfigyelni.
2. A megkeresés csak a jogvédelem érdekében történhet. Tehát nem ismerhetik meg a netezési szokásainkat, kedvenc oldalainkat, párkeresési elvárás listánkat stb.
3. Minderre csak a szólásszabadság, a méltányos eljárás és a magánszféra tiszteletben tartása mellett kerülhet sor.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, én már évek óta próbálom az ügyfeleim jogait érvényesíteni, pl. letiltatni jogellenesen a netre kikerült tartalmakat. Mert egy kiadó esetében tényleg nagyon komoly károkat okoz, ha egy bestseller könyv megjelenését követő 2-3 napon belül már scannelve elérhető a neten. Ez nem az, amit fair use-nak hívok. Ez messze nem fér bele a szabad felhasználás fogalmába.

Nem lehet egyébként véletlen, hogy most – a Megaupload-ügy miatt - több megosztó oldal bezárt, hiszen azok üzemeltetői – minimális gondosság mellett – kötelesek lettek volna az egyszer már jogsértőnek bejelentett mű ismételt feltöltését ellehetetleníteni, vagy a saját szabályzataik szerint a jogsértő személyek profilját törölni. Azonban mindez – nagyon kevés kivételtől eltekintve – nem történt meg. Nyilván nem, hiszen ezzel ellentétes gazdasági érdek motiválta őket.

Az ACTA célja a kereskedelmi mértékű jogsértések visszaszorítása, a magánszféra és a szólásszabadság tiszteletben tartása mellett. Az ACTA nem az ördögtől való, a magyar jogrend az abban foglalt követelményeknek eddig is megfelelt. A kérdés tehát inkább az: mihez kezdünk mindezzel? Esélyt ad-e ez tisztességes társadalmi párbeszédre, egyeztetésre a szerzői jog jövőjét illetően a felhasználói érdekképviseletek és a jogosultak között? Van-e bennünk erre igény vagy készség? Van-e bennünk annyi, hogy azokért az elvekért, amikben hiszünk, ténylegesen tegyünk is? Szeretném hinni, hogy elmúlik a puffogás, szitkozódás és a félremagyarázások kora és lesz értelmes párbeszéd, tényekkel, hivatkozásokkal.