Dr. Dudás Ágnes:

A használtszoftver-kereskedelem avagy jogkimerülés illetve jogsértési szankciók a mindennapokban

(Jelen tanulmány megjelenés alatt áll, csak a szerző kifejezett, írásbeli engedélyével használható fel. A lábjegyzetekkel kiegészített változat pdf formában olvasható.)

3. A jogkimerülés feltételrendszere

A hatályos szerzői jogi törvény az alábbi rendelkezést tartalmazza a jogkimerülésre vonatkozóan: Ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával másvalaki adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében – a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével – a továbbiakban nem gyakorolható.22

Az 1. fejezetben elemzett irányelv szintén foglalkozik a szoftverekre vonatkozó jogkimerülés kérdésével. A 4. cikk c) pontja kimondja, hogy a program valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával a Közösségen belül történő első eladása kimeríti az adott példány Közösségen belüli terjesztésére vonatkozó jogot, a számítógépi program vagy valamely másolata további bérbeadásának ellenőrzéséhez való jog kivételével.”

A német szabályozás nem a jogosult személyével összefüggő tiltást (a terjesztés joga nem gyakorolható / a terjesztési jogát kimeríti) hanem a felhasználó jogosítását hangsúlyozza: amennyiben a mű eredeti vagy másolati példányai a terjesztésre jogosult hozzájárulásával az Európai egy másik szerződő államának területén elidegenítés útján forgalombahozatalra kerültek, annak további terjesztése – a bérbeadás kivételével – megengedett.

3.1. A terjesztési jog kimerülésére vezető cselekmény

A jogkimerülés által biztosított jog természetesen nem gyakorolható a szerző egyéb jogainak megsértésével. Példának okáért: nem ruházhatom át másra az általam korábban vásárolt szoftvert, ha annak egy példányát még saját gépemen tartom, illetve futtatom. Ez a magatartás ugyanúgy minősülne, mintha egy munkaállomásra vásárolt szoftvert több hardveren futtatnék. A többszörözés jogával kapcsolatosan ugyanis nem érvényesül a jogkimerülés elve. Azon jog gyakorlására továbbra is a szerző illetve az általa jogosított (az adott vagyoni joggal rendelkező) személy, szervezet jogosult. Az átruházás előfeltétele tehát, hogy az adott szoftvert az átruházó a továbbiakban ne használja, illetve ne használhassa. (A műpéldányt a hardware eszközökről visszavonhatatlanul törölje le.)

3.2. A jogkimerülés területi elve

Ha Európai Unió 27 tagállamában, valamint Liechtenstein, Izland illetve Norvégia területén kerülnek forgalomba hozatalra a műpéldányok, akkor e művek tekintetében érvényesülhet a jogkimerülés elve. Itt érdemes megemlíteni az Európai Bíróságnak egy 1999. decemberéből származó ítéletét,23 amelyben a jogkimerülést egy bizonyos gyártó operációs rendszereivel kapcsolatban azért nem állapította meg, mert a fogalomba hozatal helye Kanadában volt, és a műpéldányokat onnan importálták Franciaországba. A jogkimerüléssel kapcsolatos rendelkezés versenyjogi vetülete értelemszerűen az, hogy amennyiben egy gyártó az Unió vagy az Európai Gazdasági Térség egyes államaiban alacsonyabb áron hozza forgalomba termékeit, azok az egységes belső piac elve alapján azonos árszinten kerülhessenek forgalomba más tagállam területén is. Ezáltal akadályozható meg például, hogy a jogosult – aki több száz eurós árdifferenciával értékesíti ugyanazon német nyelű programját Ausztria illetve Németország területén – felléphessen az élelmes kereskedővel szemben, aki az árrést kihasználva egyik országban megveszi, majd a másikban továbbértékesíti az adott terméket.

4. Jogkimerülés standard szoftverekre

Egy nagy szoftverház „gyakran ismételt kérdések rovatában”24 szintén foglalkozik ezzel a problémakörrel. Álláspontja szerint, akihez a gyártó által forgalomba hozott szoftver jogszerűen került, jogosult azt továbbértékesíteni. Ennek feltétele azonban egyrészt, hogy erre csak a felhasználói kézikönyvvel és az eredetiséget igazoló jelöléssel25 egyetemben van mód, azaz a szoftvercsomag egyes részei külön – külön nem értékesíthetőek.26 Másrészt pedig kiköti a gyártó, hogy az egyes speciális jogosultsági körhöz tartozó (pl: az iskolai-, középiskolai27) szoftvercsomagok csak olyan személyre ruházhatóak át, aki szintén megfelel a szűken vett jogosultsági körnek.

Természetesen az, hogy a gyártó eddig – az önálló standard szoftver termék jogszerű értékesítésének elismeréséig – eljutott, a bíróság hosszú évek során kikristályosodott gyakorlatának köszönhető. Az egyik legjelentősebb, standard szoftverek terjesztési jogának kimerülésére vonatkozó döntés a Müncheni Legfelsőbb Tartományi Bíróság 1998-ból származó döntése.28 A CAD szoftverek terjesztésével foglalkozó felperes az alperes A- Kft-nek „update” felirattal ellátott formában küldte meg az alap szoftvereket, és azok árát 166,- márkában jelölte meg. Az alperes, miután kézhez vette a szoftvert, az „update” feliratot eltávolította annak dobozáról és teljes áron 832,- márkáért bocsátotta őket forgalomba. Ez üggyel kapcsolatban valóban felmerült a megfelelő díjazás (angemessene Vergütung 29) problematikája, viszont ennek érdemi eldöntésére csak abban az esetben lett volna lehetőség, ha maga a szerző vagy vagyoni jogi jogosult állt volna perben.30

5. Jogkimerülés hardver eszközhöz kapcsolt (OEM) szoftverekre

Az OEM szoftverekkel kapcsolatosan két, 2000-ből származó döntést kell megemlítenünk. Az első a Frankfurti Legfelsőbb Tartományi Bíróság ítélete.31 Ez a döntés egy scanner és az ahhoz kapcsolódó képfeldolgozó A.P. szoftver kötelező jelleggel összekapcsolt értékesítésének körülményeit vizsgálta. A szoftvernek 3 verziója volt ismert: az alap program (eladási ára 1700-2500,- márka), az upgrade és az u.n. OEM (scannerrel együtt értékesítendő program, melynek ára: 550-620,-). Utóbbi dobozán külön felhívás szerepelt ezzel kapcsolatban: „For bundless only.” ill. „Not to be sold separately.” Azon kikötés, mely szerint a program valamely változatának átruházása csak hardware vásárláshoz kapcsolódóan történhet mind a jogi irodalomban,32 mind a korábbi döntésekben vitatott volt. A bírói tanács végül, álláspontunk szerint megkérdőjelezhető módon,33 saját tapasztalataiból kiindulva megállapította, hogy az OEM szoftverek terjesztése egyedi felhasználási mód, valamint, hogy a szoftver és hardver elemek ily módon történő összekapcsolása teljesen természetes. Az összekapcsolt termékre vonatkozó jogkimerülés pedig ezek első közös értékesítésekor következik be.

Alig néhány hónappal e döntést követően a Német Szövetségi Bíróságnak is ítélkeznie kellett34 az OEM verziójú szoftverek ügyében. Ezen eset felperese a Microsoft Corporation volt, alperese pedig egy hardver gyártó, aki emellett szoftverkereskedéssel is foglalkozott. Utóbbi 1995 májusában, egy végfelhasználónak eladott egy viszonteladótól beszerzett, OEM verziójú operációs rendszert az ehhez kapcsolódó hardver környezet nélkül. A felperes álláspontja szerint a szoftver fóliájára nyomtatott megjegyzés, mely szerint az csak számítógéppel együtt értékesíthető, bárkit (tehát a vele szerződéses jogviszonyban nem álló alperest is) kötelez az általa korlátozott jog szerinti terjesztésre. Az alperesi védekezés szerint egy felhasználási jog nem korlátozódhat annak a jogosult által meghatározott módjára. A keresetnek az első fokú bíróság helyt adott, a másodfok pedig elutasította alperes fellebbezését.35 Az ítéletek ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelynek a Szövetségi Bíróság alaposnak ítélt. Kifejtette, hogy egy operációs rendszer OEM változatának számítógép nélküli értékesítése nem valósít meg szerzői jogi jogsértést, hiszen a terjesztési jog alapján a felperes gyártó az adott szoftvert forgalomba hozta, mikor a viszonteladóval szerződést kötött. Megjegyezte továbbá a bíróság, hogy a felhasználási jog korlátozásának kötelmi és dologi jogi alapon is helye lehet, amennyiben a korlátozás szokásos, technikailag és gazdaságilag jól körülhatárolt felhasználási módra vonatkozik.36 Az ítélet külön kitér arra, hogy bár a terjesztési jog egyes esetekben dologi jogi hatással (mit dinglicher Wirkung)37 korlátozható, a jogosult a hozzájárulásával történő forgalombahozatalt követően nem ellenőrizheti minden további átruházás alkalmával, hogy az az eredeti feltételeknek megfelelően zajlott-e le. Az első forgalomba hozatallal ugyanis a jogosult „feladja uralmát” a műpéldány felett és ezáltal megnyitja az utat bármely más további terjesztés előtt. Ha azonban a jogosult a forgalombahozatalt követően is beavatkozhatna a terjesztés mikéntjébe, azzal jelentős mértékben hátráltatná, illetve ellehetetlenítené az áruk szabad mozgását.38 A Szövetségi Bíróság tehát ezen ítéletével feloldotta a korábbi téves jogalkalmazási gyakorlatot.
A két eset összehasonlításával kapcsolatosan állapítja meg Till Jaeger a BGH döntésének különös jelentőségét. A bíróság ugyanis elvi éllel elutasította azt a korábbi elméletet, mely szerint a korlátozott felhasználási jog átruházása csak korlátozott jogot keletkeztetne. A terjesztési jog esetében ugyanis az első jogszerű forgalombahozatal megszakítja ezt a láncot.39 Nem beszélhetünk tehát részleges jogkimerülésről, annak minden esetben teljesnek kell lennie, hiszen ha ez nem valósulna meg, akkor az egyes, kötött formák épp a jogkimerülés bevezetésekor szem előtt tartott célt (a forgalom biztonsága) hiúsítanák meg.